Álmomban repültem már vagy 100-szor

   Ma megint korábban felkeltem tanulmányaim miatt, de vissza aludtam egy fél órára még, mert volt időm rá. Teljes kényelmességbe beállítottam az órát 5:30ra és behunytam a szemem és vártam, hogy 30 legyen.
   Egyszer csak sétáltam itt az utcánkban. Oda értem ahol a volt óvó nénim lakik, Rózsika néni. Ekkor ugrott be valahogyan, hogy én álmodom. Meglepődtem, hogy egyszerűen csak az tudatosult bennem, hogy most bármit, de tényleg AKÁRMIT megtehetek. És én nem pénzt akartam meg hatalmat, meg pónilovat hanem REPÜLNI!
  Már repültem álmomban és az az érzés semmivel nem összehasonlítható. Az a tömény boldogság, semmi teher nincs a válladon, csak száguldasz a levegőbe és semmi nem gátolhat meg ... persze ez csak egy álom. Mondjuk az is furcsa, hogy mindig ugyanott repülök, az utcánkban. Megkérdeztem Anyát és ő is mindig ugyanott repül, ha repül álmában.

  Mikor tudatosult bennem, hogy akármit megtehetek, mint már mondtam azt akartam, hogy repüljek. Mikor már vagy 3 méter magasságba voltam, elfogott a félelem... Nem tudtam mire vélni így akkor, már azt szerettem volna ha ráülök egy felhőre és ott pancsolok, de ott se volt olyan "igazi" . Ezek után már csak szerettem volna megenni egy sütit, de fel kellett kelnem, mert olyan szinten megfájdult a fejem ...
  
    Akkor nem tudtam mire vélni, öröm mámorban úsztam, hogy jézusom :D  JÉZUSOM :D repültem és én akartam, de bennem volt az a vissza húzás, hogy ez az erős fájdalom valami jel volt.
   Most fogalmazódott meg bennem az, hogy ... Álmunkban a repülést megkapjuk ajándékként, én pedig most rávettettem 100 kilóval magam. Akartam nem azért mert boldog voltam, hanem az érzésért. Egyszerűen csak  mohó voltam így nem volt tiszta és naiv az a pici lélek ami bennem volt :]

ÁÁÁ az álmodás olyan dolog amiben örülök, hogy részem lehet.